T/10010 A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatról

SZABADI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A T/10010. számú törvényjavaslat a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatról legalább remek alkalmat biztosít arra, hogy az Országgyűlésben egy kicsit beszéljünk és vitatkozzunk a hazai kutatás-fejlesztésről és annak környezetéről.

Beszéljünk egy kicsit a tényszerű valóságról! Egy fura mondattal kezdem: Magyarország tehetségtemetőként működik évek és évtizedek óta, sajnos, a legnagyobb szívfájdalmunkra. De miért is van ez így, vagy miért is gondoljuk, hogy ez így van? (Zsigó Róbert közbeszól.)

Már nemcsak a kutatók, szakemberek, egyetemisták hagyják el az országot jobb megbecsülés és elismerés, valamint kiszámíthatóbb jövő miatt, hanem a tehetségesebb középiskolások is már azon gondolkodnak, hogy hogyan menjenek külföldre, ha érvényesülni szeretnének. Talán ennyire mélyre süllyedt az a jövőkép, ami sok fiatal számára is már elgondolkodtató. Ezért részünkről kicsit irracionálisnak tűnik az a kormányzati elképzelés és terv, hogy a hazai kutatás-fejlesztési és innovációs szektorra építve 2030-ra Magyarország Európa tíz legjobb innovátor országa, míg 2040-re pedig a világ tíz legjobb innovátora közé kerüljön. Bár legyen így, ez volna a legjobb! Én magam is életem során mindig magas célokat tűztem ki, hisz ha ahhoz képest elérünk valamit, lehet, hogy az is jónak mondható. Tehát ez odáig rendben van. Csakhogy ennek mekkora az esélye? Ezt talán azzal a példával tudnám szemléltetni, hogy ez olyan lenne, mintha a magyar vasúthálózaton TGV szerelvények közlekednének. Tehát eléggé messze vagyunk ettől.

A kutatás-fejlesztési lánc minden szintje nagyon nehéz helyzetben van, mondhatnánk azt is, hogy romokban hever, kezdve az alapoktól, a humán szellemi erőforrástól, tőkétől. Míg a legfontosabb, hogy a 25-34 éves korcsoportban az EU 27 tagállamának átlaga a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát tekintve 41,1 százalék, addig Magyarországon ez mindössze 32,9 százalék.

A K+F+I szektor egyik legfontosabb mérőszáma sem alakul túl biztatóan: a magyar, európai és nemzetközi PCT szabadalmi bejelentések száma évek óta stagnál, nagyságrendileg 200 darab/év, ami mindössze 0,36 százaléka az Európai Unióban benyújtott hasonló szabadalmi bejelentések számához viszonyítva, ami nagyságrendileg 54-55 ezer darab/év. Tehát lakosságarányosan ennek a számnak majdnem a hatszorosának kellene lennie. Tehát ahogy már említettem, körülbelül 200 darab/évről beszélhetünk Magyarország esetében, és legalább 1200 darab kellene, az lenne az elfogadható, tehát ezerrel több. Ausztriában például ez a szám 2000 darab/év, de még Csehországban is majd’ a dupláját nyújtják be a magyar szabadalmi bejelentések számához képest. És ez is egy tényszerű valóság, ami sajnos nem szép adat.

Tisztelt Országgyűlés! Hazánkban az egy főre jutó K+F ráfordítások az uniós átlag harmadát sem érik el. A magyarországi vállalatok jelentős része forráshiánnyal, támogatási nehézségekkel és strukturális kihívásokkal küzd, amelyek gátolják az innovációs törekvéseket. Ahhoz, hogy a vállalatok eredményesen helytálljanak a nemzetközi versenyben, nyilván szemléletváltásra, az erőforrások hatékonyabb felhasználására és célzott támogatásokra lenne szükség.

A hazai kutatás-fejlesztési intézmények és struktúrák folyamatos átszervezése gyengíti, ellehetetleníti az érdemi kutatási és fejlesztési munkát Magyarországon. Ebből a szempontból teljesen lényegtelen és irreleváns a most benyújtott törvényjavaslat a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatról, hiszen tudjuk, hogy ez a formátum sem fog nagy valószínűséggel működni, 2-3 évenként majd mindig következik egy újabb és újabb és még újabb átalakítás és átszervezés; persze hozzá kell tennem, hogy mindig néhány értékesebb vagyonelem kivonásával, privatizálásával, amíg meg nem szűnik az egész, mint ahogy ez egy kicsit hungarikum kezd lenni. Hiszen hosszabb távon nyilván nem lehet az a cél, hogy a hazai kutatás-fejlesztési szektort felszámoljuk  ez, nyilván, gondolom, nem cél senki részéről, de ahhoz, hogy jó káderek fogják majd megmondani, hogy mi is az a tudomány, és ezt miért csinálják a világon mindenhol máshol rosszul, csak mi tudjuk jól, hát, azért némi kommentet hozzá lehetne fűzni.

A magyar kormánynak, most fogalmazhatnék úgy is, hogy fogalma sincs, de inkább úgy fogalmazok, hogy csekély fogalma van arról, hogyan működik a kutatás-fejlesztés rendszere, amíg nincs egy olyan szakember, aki értené azt, hogy hogyan kellene egy ötletből piacképes terméket, világmárkát létrehozni. Van ilyen? Kérdezem én tisztelt képviselőtársaimat: mikor volt utoljára ilyen? Mert van ilyen, csak már nagyon régen volt... (Zsigó Róbert: Fölveszünk téged!) Köszönöm szépen, képviselőtársam. Amíg nincs ilyen szakember, addig nehéz (Dr. Apáti István: Ne hagyd magad kizökkenteni!), addig nagyon nehéz előrelépni.

Nagyon szeretnénk tudni, a Mi Hazánk Mozgalom szeretné tudni  és ezt kérdezem is miniszter úrtól , hogy közel száz nagy tekintélyű nemzetközi szakember nevét megismerhetjüke, munkájuk nyilvánosságra hozatalát kérhetjüke, akik kormányzati kompetencia hiányában átvilágították állítólag a teljes HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatot, és erre az eredményre és a törvényjavaslatban megfogalmazott megoldásra jutottak. Szívesen megismernénk ezeket a tanulmányokat. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nyilvánosak!) Úgy néz ki, hogy már nemcsak a sportban, hanem a magyar jövő alakításában is idegenlégiósokkal játszunk. Ez a teljes önfeladás, és ez számunkra nyilván elfogadhatatlan. (A Fidesz képviselői felé:) És nyilván lehet ezen mosolyogni (Zsigó Róbert: Sírunk! Nem mosolygunk!), de azért érdemes a sorok közé gondolni ezt. Évente mintegy százmilliárd forint közpénz folyik át a Magyar Kutatási Hálózaton, mégsem hallunk nemzetközi szinten értékelhető tudományos áttörésekről vagy számottevő kifejlesztett termékekről évtizedek óta Magyarországon; pár perccel ezelőtt erre utaltam.

A kérdés az, hogy milyen pénzelszívó mechanizmusok, milyen szabadalmi bejelentésekkel ügyeskedő szervezetek, milyen K+F+I szektorra rátelepedett, elképesztő méretű és gátló hatású rendszerek vannak, amelyek elvonják a tényleges kutatás-fejlesztést végző szakemberek elől az állam által ráfordított támogatási összeget a kutatás-fejlesztési lánc minden szintjén, az általános és középiskolai tehetséggondozástól kezdve a HUNOR magyar űrhajós programig.

A Mi Hazánk Mozgalom ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatról szóló törvényjavaslat 14. §-ában taglalt háromfős felügyelőbizottság létszámát bővítsék ki, abba minden parlamenti párt delegálhasson egy-egy szakembert, hogy nyomon lehessen követni a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat gazdasági működését, vagyongazdálkodását és a támogatási összegek felhasználását, az anyagi ráfordítások hasznosulását tudományos publikációk, szabadalmi bejelentések, kifejlesztett termékek formájában, és a többi, és a többi. Erről a felügyelőbizottság éves jelentést, parlamenti beszámolót készítsen, amit megoszt a nyilvánossággal. Ezt a felügyelő, átvilágító és értékelő tevékenységet később ki kell terjeszteni például a HUNOR magyar űrhajós programra vagy például a Hiventures Zrt. kockázati tőkebefektetési programjára is, hogy objektív és teljes képet kapjunk a hazai kutatás-fejlesztési paletta teljes állapotáról.

Visszamenőlegesen pedig meg kell vizsgálni azt is, hogy kik és miért szabotálták el a kutatási hálózatban azt, hogy a Mátrában épüljön meg a világ legkorszerűbb, legfontosabb és egyik legnagyobb tudományos és gazdasági hasznosíthatósági impakttal bíró beruházása, a gravitációshullám-detektor Einstein-teleszkóp, ami visszahelyezhette volna Magyarországot a nemzetközi tudományos élet első vonalába.

(13.20)

Érdekes módon Hollandia és Olaszország kapva kaptak a lehetőségen, amiről mi már le is maradtunk. Ez egy óriási hiba. Szintén tisztelettel kérdezem miniszter urat, hogy például ezért ki a felelős, hogy ilyen történhet Magyarországon. Nemcsak ez a példa, hanem az, hogy vannak olyan példák, amelyekre más országok kapva kapnak, nálunk pedig elvész ez a lehetőség.

A Mi Hazánk Mozgalom szakértője tisztában van azzal, hogy kell világpiacra fejleszteni, és most mondok egy példát. Ő az egyik feltalálója annak az oldalcsúszó zongoraszéknek, melyről az Instagram-videót több mint ötmillióan tekintették meg világszerte. Az elkészült és szabadalmaztatott világpiaci terméket azonban elszabotálják. Többször próbálkozott már. A rendszer olyan, most mondhatnám azt, hogy szándékosan van kitalálva, de nyilván nem, hanem inkább annyira nehéz, és olyan nyögvenyelős a rendszer, hogy esélye se legyen egy kutatónak, egy termékfeltalálónak, egy olyan találékony embernek a termékét segíteni, hogy Magyarországot akár még egy kitörési pontként, pozitív irányú elmozdulásként ki tudná emelni a jelenlegi helyzetből. Hol van itt az a gondolkodásmód, amely segítené a kutatók autonómiáját, ha már erről is hallottunk ma szót?

A Mi Hazánk Mozgalom sajnos ma az egyetlen olyan magyar parlamenti párt, amelyik ténylegesen érti a kutatás-fejlesztés és innováció lényegét, tisztában van ennek fontosságával, a magyar tulajdonú nemzetgazdaság megteremtésével, elismeri és támogatja a kutatói tevékenységet, elkötelezett a kutatói autonómia helyreállításában és az egész életre szóló vonzó kutatói életpályamodell megteremtésében. Emellett alapvető fontosságúnak tartjuk a magyar innovációs egyetemi és termékfejlesztési központ létrehozását, hogy legyenek ismét magyar világmárkák és termékek a nemzetközi fizetőképes piacon, amely a magyar ipart a dualizmus korától kezdve mindig is jellemezte.

A Mi Hazánk Mozgalom elkötelezett abban is, hogy felszámolja a magyar tudományt, kutatás-fejlesztést és innovációt gúzsba kötő és ellehetetlenítő tevékenységeket, rendszereket és szervezeteket, amelyek a tudásalapú gazdaság megteremtése helyett egy folyamatosan elszegényedő félgyarmati, félfeudális, az emberi és környezeti erőforrásokat felélő dobozoló, összeszerelő gazdasági modellt kívánnak Magyarországon megteremteni.

A Mi Hazánk Mozgalom mindig is elismerte a tudást és a teljesítményt, és továbbra is a tudás, a teljesítmény és a kutatók oldalán áll. Amint már hallottuk itt a vita során, hogy a kutatók kérésére jött létre ez a törvényjavaslat, akkor én azért megkérdezném tisztelt miniszter urat, hogy valóban így vane, és nemcsak tollba lett mondva a részükről. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)