T/12679 A Magyarország 2024. évi központi költségvetéséről szóló 2023. évi LV. törvény végrehajtásáról

SZABADI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A kormány a 2024-es költségvetést védelmi költségvetésként határozta meg, a Mi Hazánk Mozgalom álláspontja szerint azonban a bizonytalanság költségvetése, amiben egy biztos pont ezért valóban van, ez pedig a multik támogatása.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat alapján a 2024-es költségvetési év végrehajtását gyenge gazdasági teljesítmény, a beruházások drasztikus visszaesése, csökkenő népességszám és termékenységi arányszám, a tervezettnél magasabb hiány, államadósság, kamat- és nyugdíjkiadások, és alacsonyabb áfabevétel jellemzi. S itt akár pontot is tehetnénk az elemzés végére, de azért nézzük meg ezt alaposabban.

(15.10)

A 2024-es költségvetés általános vitája során a Mi Hazánk Mozgalom már felhívta a figyelmet arra, hogy a 2023. évi költségvetés teljesítése olyan súlyos kockázatokat hordozott, hogy megkérdőjelezhető volt a korai bázisalapú tervezés megalapozottsága ‑ ami sajnos be is igazolódott. A jelen törvényjavaslat általános indokolása szerint a hiányt a 2023. évi bázishatás is növelte. A korai tervezés megbízhatatlanságát jól mutatja, hogy kilencnaponta írta át a kormány 2024-ben a költségvetést, összesen 3931 milliárd forintot csoportosítottak át, ami a kiadások 9,7 százalékát érintette.

A 2024-es költségvetés tervezetéről alkotott véleményében a Költségvetési Tanács is megállapította, hogy a korai költségvetés nem tudja betölteni a célját, mert a tervezés makrogazdasági feltételei korlátozottan láthatóak előre. Ezzel szemben az ÁSZ a makrogazdasági kockázatokat a véleményében nem értékelte, holott álláspontunk szerint enélkül a költségvetés teljesíthetőségéről megalapozott álláspont nem igazán fogalmazható meg. Hiányoljuk azt is, hogy a 2024-es zárszámadás véleményezése során a Költségvetési Tanács és az ÁSZ egyaránt szinte kizárólag a tényadatok ismertetésére szorítkozott, nem tértek ki a kormány gazdaságpolitikájának a hiányosságaira, illetve nem fogalmaztak meg javaslatokat a jövőre nézve. Ezért most a Mi Hazánk Mozgalom részéről mi teszünk javaslatokat.

Tisztelt Ház! A kormány a 2024-es évre 4 százalékos GDP-növekedést tervezett, ehhez képest csupán 0,6 százalékkal bővült a magyar GDP volumene, ezt a növekedést is elsősorban a lakossági fogyasztás és a szolgáltató szektor húzta, amíg az ipar, az építőipar és a mezőgazdaság továbbra is gyenge teljesítményt nyújtott. Kiemelt szerepet játszik a feldolgozóipar és különösen az autó- és akkumulátoripar válsága, amit a német autóiparnak való jelentős kitettségünk okoz. A kormány a negatív gazdasági folyamatokat főként a német gazdaság gyengélkedésével és a globális autóipar megtorpanásával magyarázza, álláspontunk szerint azonban a gyenge gazdasági teljesítmény nem elsősorban a külső okokra vezethető vissza, hanem a kormány elhibázott, rövid távú gazdaságpolitikájának a következménye. Csath Magdolna professzor asszony szerint fontos lenne, hogy a gazdaságpolitika rendszerszemléletben gondolkodjon, a kormány azonban ad hoc módon hoz gazdasági döntéseket, például nagyon sokat avatkozik be az állami irányítás az üzleti szférába hatalmi szóval, ami bizonytalanságot szül a piacon.

Magyarország gazdasági szerkezete nagyon merev és rugalmatlan. A kormány energiaigényes és anyagigényes gazdaságot alakított ki, miközben az országnak egyik sincs ‑ ezzel növeljük a függőségünket. Válságérzékeny, nyitott gazdaságunk van, nagyon függünk a német gazdaságtól, amely második éve válságban van. Nem csoda tehát, hogy az ipari problémáknak köszönhetően nem repülőrajt van, hanem leginkább zuhanórepülés, és erre jön rá a vámháború hatása.

A világgazdaságban végbemenő változásokra a magyar gazdaságpolitika sajnos nincs felkészülve. A Nemzetközi Valutaalap szerint Magyarország a világ leginkább termelésilánc-függő gazdasága. Bár a válságot külső tényezők okozzák, de a magyar kormány döntött úgy, hogy a járműgyártás és az akkumulátorgyártás legyen a gazdaság központi területe, amelyek a válságnak leginkább kitett ágazatok.

Tisztelt Ház! A kormány óriási kockázatot vállalt azzal, hogy Magyarországot akkumulátorgyár-nagyhatalommá akarja tenni, ami eddig szemmel láthatóan nem jött be. A hazai ipar több mint két éve kifejezetten gyenge teljesítményt mutat. Tavaly Németországban 19 ezer autóipari munkahely szűnt meg, ezzel párhuzamosan a magyar járműiparban foglalkoztatottak száma 2,1 százalékkal csökkent. Aggodalomra ad okot továbbá az is, hogy a BYD több mint 100 ezer kocsit hív vissza az akkumulátorok biztonsági kockázatai miatt, ami a jövőre nézve azért nem jó jel.

Az elmúlt 30-35 év gazdaságpolitikája a kis- és középvállalkozások mellőzéséről szólt, a globális nagyvállalatokra helyezték a hangsúlyt. A külügyminiszter úr nyilatkozata szerint csak az akkugyárak 1500 milliárd forint támogatást kaptak az elmúlt években. Ez rengeteg pénz, ez óriási pénz. A Mi Hazánk Mozgalom a GDP növelését hosszú távon nem a külföldi multicégekre, hanem a helyi tudásra és a helyi kkv-szektorra építve képzeli el. Most, hogy baj van az akkumulátorgyártással és a járműiparral, 15 év után a kormány is rájött arra, hogy a kkv-szektort olcsó hitellel és tőketámogatással akarja helyzetbe hozni ‑ hozzáteszem, hogy a multikhoz hasonló ingyenhitelről azért továbbra sincs szó.

Csath Magdolna szerint óriási probléma az is, hogy a gazdaság szerkezetén belül csökken a kis és közepes cégek száma, miközben megnövekedett a 250 fő fölötti nagyvállalatok aránya. Kevés az új, létrejövő kisvállalat, 2024-ben a csődök száma nagyobb volt, mint az új regisztrációk száma. A csődök miatt munkahelyek szűnnek meg, és nő a munkanélküliség, a kkv-k területén is elindulhatnak az elbocsátások, ami nem tenne jót a gazdaságnak, mert Magyarországon a kkv-szektor foglalkoztatja az összes munkavállaló 71 százalékát. A kkv-szektor problémája, hogy gyakoriak és előre nem láthatóak a változások Magyarországon, túl nagy a bürokrácia, az adminisztratív költségek, és rengeteg az ellenőrzés, nagy az állami intézményrendszer, és drágán működik az állam ‑ ha olcsóbban működne, több pénz maradna a vállalkozóknál.

Álláspontunk szerint a kkv-szektort környezetünk átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá tételével, a bürokratikus terhek csökkentésével egyszerűen élni kellene hagyni, és piaci lehetőségeket kellene teremteni a kkv-k számára. A magyar kisvállalkozók innovatív, kreatív emberek, különben már régen tönkrementek volna. A történelem során azért már többször megmutatta magát, hogy a magyar ember igenis életképes, csak ezt nem szabadna kihasználni, inkább értékelni kellene, például a kiváló magyar termékeket közbeszerzés keretében is megrendelhetné az állam, a magyar állam vagy az önkormányzatok.

A kormány a Széchenyi-kártya-programban a beruházási hitelek kamata után a likviditási célú hitelek kamatát is 3 százalékra csökkentette. Ez az intézkedés valójában a tűzoltásról szól, a kisvállalkozások túlélését segíti abban az esetben, ha már a napi működésre sincs pénzük, nem tudnak bért fizetni, hogy ne kerüljenek elbocsátásra az emberek. Sajnálatos módon a kisvállalkozásoknak alig van lehetőségük beruházni és exportra termelni.

Tisztelt Ház! A magyar export sikerességét két iparág határozza meg jelen pillanatban: az autóipar és az akkumulátorgyártás, amiben a kkv-szektor nem tud érvényesülni. A teljes magyar exporton belül a kkv-k részesedése mindösszesen csak 28 százalék, ez különösen ahhoz mérten kevés, hogy a GDP több mint felét a kkv-k állítják elő. A magyar külképviseletnek többet kellene tennie azért, hogy a kkv-szektort helyzetbe hozza, mert nem képesek kimenni a külpiacokra, ezért a Mi Hazánk Mozgalom a kisvállalkozások érdekében a tettek mezejére lépett, és például az Öböl Menti Együttműködési Tanács országainak részvételével immár két alkalommal rendeztük meg a Hungulf Expó és Konferencia nevű rendezvényt, amelynek célja, hogy a magyar vállalkozások, kiemelten a kkv-szektor, valamint a magyar gazdák, termelők számára piacot találjon az Öböl menti országokban. Ott igény és tőke is van a magyar termékekre, mi sem egyértelműbb tehát, mint hogy kereskedjünk velük. Ezt a Mi Hazánk Mozgalom a saját lehetőségeihez mérten példaként mutatja meg az ország számára.

Nagy Márton miniszter úr tavaly év végén úgy nyilatkozott, hogy az inflációt padlóra küldték, azzal biztos, hogy nem lesz majd probléma, nem lesz gond; azt ugyan nem tette hozzá, hogy 2023-ban az egész EU-ban sehol nem volt akkora az infláció, mint Magyarországon, 17,6 százalék. 2024-ben ezekhez a magas árakhoz képest 3,7 százalékra csökkent az infláció. Tavaly szeptemberben 3 százalék volt az infláció, idén februárig azonban folyamatosan emelkedett 5,6 százalékra, az élelmiszer-infláció pedig 7,1 százalékra, ezért a kormány döntött az árrésstop bevezetéséről.

A mögöttünk álló időszak nem hozott sok jót nekünk, magyaroknak, és nem biztos, hogy a jövő sok jót fog hozni, ha csak arra az egy dologra gondolok, hogy a választási osztogatásnak inflációnövelő hatása lehet, és lesz is. Ehhez járul hozzá, hogy a kormány, ahelyett, hogy rendszerben gondolkodna, és az infláció valódi okait kutatná, az árszint emelkedését mesterséges eszközökkel akarja megállítani, aminek késleltetett inflációs hatása lehet.

(15.20)

Ez azt jelenti, hogy bárki is nyeri majd a választásokat, a következő kormány a költségvetési nyomás mellé jelentős inflációs nyomást is örököl. Ezt csak úgy megjegyeztem.

Az Eurostat adatai szerint nálunk drágultak a legjobban az élelmiszerek az elmúlt tíz évben az EU-ban, például a kenyér ára 2015 óta több mint két és félszeresére emelkedett; a gyümölcsök ára 170 százalékkal, a zöldségeké 130 százalékkal, a tojás ára pedig 110 százalékkal drágult. Ehhez képest az európai drágulás átlagosan mindössze 40-50 százalék körül volt.

Tisztelt Képviselőtársak! A magas élelmiszer-inflációt a gazdasági kitettségünk okozza. Kiváló minőségű termőföldjeink vannak. A magyar mezőgazdaság el tudná látni elegendő élelmiszerrel az országot, mégis importra szorulunk. Gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, mert a magyar családok a teljes jövedelmük 30-40 százalékát élelmiszer-vásárlásra fordítják, nem beszélve a nyugdíjasokról. Erős paradigmaváltásra, gondolkodásmód-váltásra lenne szükség ezen a területen.

A magas élelmiszerárakhoz százmilliárd forint árbevétel felett a 27 százalékos áfa és a 4,5 százalékos kiskereskedelmi extraprofitadó is hozzájárul, amit ‑ azért ne legyünk már naivak! ‑ áthárítanak az üzletek. Ez lényegében 31,5 százalékos adót jelent. A teljes magyar lakosság évente 5000-6000 milliárd forintot költ élelmiszerre, és, tisztelt képviselőtársaim, a magyar emberek ennek a 90 százalékát a multikon keresztül költik el.

Ha a magyarok a rossz gazdaságpolitika miatt rákényszerülnek arra, hogy minél olcsóbban, de minél rosszabb és minél mérgezőbb terméket vegyenek, akkor nem csoda, hogy egyrészt ilyen az emberek egészségügyi állapota Magyarországon; másrészt az a pénz nem marad helyben, nemhogy lokálisan, de még az országban sem.

És sajnos van még egy olyan probléma is, hogy a daganatos betegségeknek nemcsak a száma növekszik ‑ és nyilván ennek sok oka van, mert nyilván naponta viszünk be magunkba élelmiszert, és sajnos azzal lehet bármit is a legjobban megtenni az egészségünk kárára, ha nem megfelelő minőségű élelmiszert vásárolunk ‑, de nagyon sokszor ‑ és ez most már nyomon követhető ‑ egyre fiatalabbak körében fordul elő például a meddőség kockázata is, ami félmillió magyar embert érint a szakemberek szerint.

A Mi Hazánk Mozgalom nemcsak beszél a programokról a Virradat- programban, hanem a lehetőségeihez mérten ezeket meg is mutatja. Magyarországon a pártok, főleg az ellenzéki pártok tekintetében egyedül csak a Mi Hazánk Mozgalom az, amelyik a saját lehetőségeihez mérten tulajdonképpen erőt, energiát és időt fordít arra, hogy meg is mutassa ezeket a programokat. Ilyen például a Hazai Vásár rendezvénysorozatunk is, amit most már közel egy éve hónapról hónapra vármegyéről vármegyére viszünk el, hogy ezzel mutassuk meg a magyar emberek számára, hogy hogyan képzeljük el az önellátás új korszakát. És a Hazai Vásár célja tulajdonképpen az, hogy közvetlenül összekössük a termelőt a vásárlóval, hogy a termék árát ne növelje meg a közvetítők által rátett haszon, ráadásul a vevő kedvezőbb áron juthat egészséges magyar élelmiszerhez.

Álláspontunk szerint szuverenitásunk alapja az élelmiszer-biztonság kellene hogy legyen. Magyarországon az önellátó és exportra is termelni képes mezőgazdaságot és élelmiszeripart kellene stratégiai ágazatnak tekinteni. Nagy baj, hogy ez nem így van. A rendszerváltás előtt a magyar mezőgazdaság még az európai élvonalba tartozott, a rendszerváltáskor azonban önként eladtuk a feldolgozókapacitásainkat, és a mezőgazdaság külföldi kézbe került. A mezőgazdaság gyenge pontja, hogy az alapanyagot adjuk el, ahelyett, hogy a feldolgozott élelmiszereket adnánk el, aminek sokkal nagyobb a hozzáadott értéke.

A magyar élelmiszeripar hátulról a második legkevésbé versenyképes az EU-ban Bulgária után, ezért az őseink rendkívül elszomorodnának, hogyha most itt lehetnének köztünk. A profitorientált gazdasági társaságok tulajdonképpen kizsigerelik a földet. A mezőgazdaság rovására nő az akkumulátorgyártás.

A KSH adatai szerint hazánk termőterülete 1990-2019 között csaknem egymillió hektárral csökkent. Gazdasági társaságok nem vásárolhatnak földet, mégis kijátszották az elmúlt évtizedekben. A tsz-ek felbomlása után gazdasági társaságok szereztek földtulajdont zsebszerződéssel. Az EU-csatlakozással 500 millió tagállami állampolgárnak tulajdonképpen kinyitottuk a földszerzés jogát. Ezért tiltakozunk az ellen, hogy például Zala vármegyében alig van már magyar kézben föld. Sok külföldi vett fel magyar állampolgárságot csak azért, hogy a magyar földek után járó támogatáshoz jussanak, ami, meggyőződésünk, hogy egyben erősen szuverenitási kérdés is.

Magyarországon nem véletlenül hatalmas birtokkoncentráció alakult ki, ami azt jelenti, hogy egységnyi mennyiségű termőföldből egyre kevesebb ember él, magyarán, csökkent a gazdálkodók száma. Az EU-s csatlakozás idején 960 ezer gazdálkodó volt bejegyezve, 2010-ben 360 ezer. Tisztelt Képviselőtársak! Most már csak 160 ezren vannak. 20 év alatt a gazdálkodó réteg háromnegyede eltűnt. Ez nem ijesztő, hanem egyenesen rémisztő. És maga a tragédia.

A Mi Hazánk Mozgalom szerint át kell térni az ökológiai gazdálkodásra; nagyobb lehetőséget kell adni a családi gazdaságoknak; az önellátás felé kell vinni a hangsúlyt, a vidék népességmegtartó ereje lényegében ebben van. A rendszert csak alulról szervezve lehet újraépíteni, és magyar tulajdonban kell legyen. Vissza kell állítani a két világháború közötti Hangya szövetkezeti rendszert.

Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdaság teljesítménye 2022-höz hasonlóan 2024-ben is a Kárpát-medencét sújtó aszály miatt zuhant meg. A gabonafélék terméshozama 16 százalékkal maradt el a 2023-as szinttől. Miközben az elsivatagosodás felé tartunk, tavaly 17 köbkilométernyi víz folyt ki hazánkból felhasználatlanul, és ennek egyesek még örültek is, hogy minél hamarabb távozzon a víz, ha már úgyis olyan árvízhelyzet van. Meg kellett volna oldani, hogy ezt a vizet itt tartsuk és elvezessük máshova. Ez a vízmennyiség egyébként 8,5 balatonnyi mennyiség, csakhogy mégis vizuálisan próbáljam ezt ismertetni.

2010 óta 2,3 milliárd köbméter ivóvíz folyt el a semmibe. Ehhez képest nőtt azoknak az ágazatoknak az aránya, amelyek sok vizet igényelnek, például az akkumulátorgyártás. Annyi vizet fogyasztanak a hazai akkugyárak, mint egy félmilliós város.

Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk Mozgalom a Virradat- programjában kifejtette, hogy a felelős vízgazdálkodás és a vízmegtartás az egyetlen esélye hazánknak; ha el akarja kerülni az elsivatagosodást, vissza kell tartani a vizet és újra a tájba vezetni. Mire észbe kapott a kormány és elindította a „Vizet a tájba!” programot, már tulajdonképpen elkésett. A kormány öntözési tervei légvárakra épülnek. Oda jutottunk, hogy ‑ Magyarország történetében páratlanul ‑ Romániától kell vizet vásárolni. Például 1 millió köbméter víz érkezik Romániából több tíz millió forintért a Békés vármegyei Száraz-érbe. Azért ez érdekes világ!

Nemcsak éves aszályok vannak, ugyanis az Alföld felszín alatti vizeinek pótlása stratégiai léptékű beavatkozást igényel. A Jászságban például az aszályos hónapokban a Zagyva és a Tarna folyók a kiszáradás szélére sodródnak. A Jászság horgásztavai a túlélésért küzdenek, ahogyan a helyi gazdák is. Minden csepp víz már óriási kincsnek számít. A térség holtágai és csatornái kiszáradtak, és az elmúlt évtizedek hanyagsága miatt eltömődtek. Álláspontunk szerint tájgazdálkodást kell kialakítani, ami megélhetést és fenntarthatóságot egyszerre biztosít az embereknek.

Tisztelt Ház! Demográfiai szempontból a legrosszabb éven vagyunk túl Magyarországon. A KSH adatai szerint 2024-ben a magyar népesség 50 ezer fővel csökkent. Ennél nagyobb természetes népességfogyást csak a koronavírus-járvány legsúlyosabb időszakában, 2021-ben láttunk az utóbbi száz évben. A teljes termékenységi arányszám is romlott, a 2023. évi 1,51-ről 1,38-ra csökkent.

Sajnos a kormány munkaalapú gazdaságában leginkább a vállalat érdeke van mindenekelőtt. A bérnövekedés ellenére a magyar munkaerő költsége európai uniós szinten alacsony, csak a román és a bolgár értéket előzi meg. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 2024-ben új, historikus csúcsra emelkedett a magyarok be- és kivándorlása. A kivándorlók száma meghaladta a 41 ezer főt, a bevándorlóké pedig a 39 ezret. Sajnos ennek még mindig az a következménye, hogy több ezer magyarral vagyunk kevesebben az országban. Ráadásul 2024-ben a hazánkban tartózkodó külföldi állampolgárok száma először meghaladta a negyedmillió főt, vagyis az itt élők 2,6 százaléka külföldi.

(15.30)

A 2024-ben dolgozók 66,5 százalékának alacsonyabb volt a fizetése, mint a bruttó átlagkereset. Minimálbért és garantált bérminimumot a munkavállalók 20 százaléka kap, ami nagyon magas. A cseheknél ez az arány csak 2,6 százalék.

A munkanélküliség Magyarországon 2024 végén 4,5 százalék volt, de regionálisan és kor szerint nagyok a különbségek. A 25 év alatti fiatalok körében a munkanélküliség Magyarországon 16,8 százalék volt, vagyis azok aránya, akik se nem tanulnak, se nem dolgoznak.

A Mi Hazánk Mozgalom szerint a magyar dolgozó az első, ezért versenyképes béreket kell fizetni, biztosítani kell a megfelelő dolgozói érdekképviseletet, és meg kell szüntetni a vendégmunkások behozatalát.

Tisztelt Országgyűlés! Tavaly az államadósság 73,5 százalékon alakult, ami 0,5 százalékos emelkedés a 2023. évi értékhez képest. A 2024. évi költségvetésben a hiány eredetileg 2,9 százalékra volt betervezve, de a GDP 4,9 százalékában realizálódott. A tervezettnél sokkal nagyobb hiányt leginkább az magyarázza, hogy az EU-n belül hazánk költötte a legtöbbet kamatfizetésre, ami tavaly a GDP 5 százalékát tette ki. A kormány tehát GDP-arányosan például többet költött kamatokra, mint az egészségügyre. Hát ez sem egy szép teljesítmény.

Magyarországon van Európa legalacsonyabb társaságiadó-kulcsa, az olcsó munkaerő mellett a multik az alacsony társasági adó miatt jönnek Magyarországra. Ezzel szemben a magyarországi 27 százalékos áfa az Európai Unióban a legmagasabb, ami a társadalmi jövedelmi különbségek növelése irányába hat, és talán ezért is nevezzük a szegények adójának. A kormány szerint nem a vállalkozásokat és a munkát kell adóztatni, hanem a fogyasztást. A fogyasztás adóztatásával azonban a lakosságot adóztatja, amely a munkát végzi. A szegényebb háztartások így arányaiban nagyobb terhet kénytelenek viselni, mintha az állam a vagyonokat, a magas jövedelmeket vagy a vállalati profitokat adóztatná erősebben.

Az áfára építő magyar adórendszer nagyon kitett a gazdasági ciklusok változásainak. Ezt támasztja alá, hogy 2023-ban és 2024-ben egyaránt több mint 1000 milliárd forinttal maradt el az áfabevétel a tervektől. Az ország által megtermelt összes jövedelem közel 50 százaléka a kormány hatáskörében van. Az EU-ban GDP-arányosan Magyarország költi a legtöbbet a gazdaságösztönzésre. Ezek jórészt vissza nem térítendő támogatások. Az oktatás, az egészségügy, a szociális szféra elhanyagolása hosszú távon a gazdaságra nagyon rossz hatással tud lenni.

Tisztelt Országgyűlés! A nyugdíjasoknál alapvető problémának tartjuk, hogy nem működik a felosztó-kirovó elv, ugyanis a munkáltatói és a munkavállalói befizetések nem fedezik a nyugdíjkiadásokat. A hiányt 2024-ben 511 milliárd forint költségvetési hozzájárulással kellett kipótolni.

Miniszterelnök úr tavaly meghirdette a gazdasági semlegesség politikáját, annyi különbséggel, hogy nemcsak a Nyugattal, hanem a világ keleti részével is üzletelünk. A gyenge ipari teljesítményt szeretné a kormány nyilván keleti kapcsolatokkal kompenzálni, miközben az önálló magyar nemzetgazdaság felépítése helyett még inkább függővé teszi az országot. A keleti nyitás leginkább abban érzékelhető, hogy hozzánk jön az import és a befektető, ellenben nem sok magyar termék, főleg magyar kkv-termék éri el a keleti piacot, és ez baj. A gazdasági semlegesség semmit nem ér, ha nem teremtjük meg a magyar önellátás és függetlenség alapjait. Álláspontunk szerint gazdasági semlegesség helyett gazdasági függetlenségre van szükség, és egyensúlyra kell törekednünk, mindig a magyar érdek az első. Ha az a lényeg, hogy a keleti és a nyugati technológia találkozzon nálunk, hol marad a magyar tudásképzés és a technológiai fejlődés finanszírozása? Nem a függőséget kell növelni, hanem azokat a szektorokat támogatni, ahol Magyarországnak versenyelőnye lehet: kkv-szektor, mezőgazdaság, élelmiszeripar, informatika, ahol a tudásra és a természeti kincseink, mint a jó minőségű termőföld használására van szükség.

A Mi Hazánk Mozgalom a Virradat-programjában is olyan vízgazdálkodást és gazdaságpolitikát valósítana meg, amellyel hazánk újra élelmiszer-nagyhatalom lehet. Hosszú távon csak ez fogja az élhető jövőt biztosítani Magyarország számára. Köszönöm szépen a figyelmüket.